Demszky Gábor főpolgármester holnapja

Szélesebb együttműködéssel Budapestért

A múlt héten politikai értelemben felbomlott a fõvárost vezetõ szocialista-liberális koalíció, négy hét múlva a szakítás hivatalossá válik. Az MSZP döntése nagy feladatot ró ránk, hiszen míg korábban két párt megegyezésével születtek a döntések, Budapest mûködését most egy szélesebb együttmûködés alapjaira kell helyezni. Errõl beszéltem hétfõi sajtótájékoztatómon is, miután az elsõ ötpárti egyeztetés nem hozott érdemi eredményt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mint önök is tudják, a Magyar Szocialista Párt fővárosi vezetői a múlt héten bejelentették, hogy nem vállalják tovább Budapest vezetésének felelősségét és felmondják az SZDSZ-szel kötött koalíciót. Ezzel 15 év után megszűnik az a gyakorlat, hogy a Fővárosi Közgyűlésben két párt előzetes politikai megállapodása alapján döntünk Budapestet ügyeiről. Jóval szélesebb körű együttműködésen alapuló működési modellt kell kialakítanunk. Ezért hívtam össze mára ötpárti értekezletet.
Az értekezlet elsődleges célja az volt, hogy a fővárosi pártokkal azokról az alapelvekről beszéljünk, amelyek mentén a város működni tud a ciklusból hátralevő egy évben. Ennek az egyeztetésnek ma még nem lehetett eredménye, mert a konzervatív ellenzék képviselői csak akkor kívánnak érdemben ezzel foglalkozni, ha jelenlegi MSZP-s helyetteseim mandátuma megszűnik, azaz a szocialista ellenzék formálisan is megalakul. Az MSZP bejelentette, hogy ezt november 20-án akarják megtenni.
A magam részéről tudomásul veszem, hogy a következő szűk egy hó-napban átmeneti állapotban működik majd az önkormányzat. Az körül-tekintő átadás-átvétel igénye jogos és elfogadható szempont az MSZP részéről. Bár a 4 hetet kicsit soknak tartom ehhez, elfogadom ezt az igényt.
De azt továbbra is tartom: munkanélküli főpolgármester-helyettesekre nincs szükség. Elvárom a leköszönő főpolgármester-helyettesektől, hogy járjanak be a munkahelyükre, és adják át az ügyeket. Ha ehhez 4 hétre van szükségük, akkor ezt kénytelen vagyok tudomásul venni, mert különben a folyamatos működés kerül veszélybe. Az előkészített, jogi vagy szakmai koordináció alatt lévő előterjesztéseiket is végig tudják vinni november 20-ig. Az viszont nem lehetséges, hogy ez alatt az idő alatt olyan döntéseket hozzanak, amelyeknek a hatálya túlmutat a mandátumukon.
A mai ötpárti egyeztetésen tehát emiatt az átmeneti állapot miatt sem született formális döntés. Egy ügyben jutottunk közel ehhez: arra kértem a pártokat, hogy ismét hirdessünk kilakoltatási moratóriumot a leghidegebb téli hónapok alatt: ebben a kérdésben még a Fidesz és a KDNP válaszára várunk, a többiek támogatták a javaslatot. Erről részleteket majd akkor tudunk mondani, ha a Fidesz válasza is megérkezik.
Egyelőre nincs tehát döntés arról az általunk előkészített írásos javaslatról sem, amely azokat a technikai kereteket határozná meg, amelyek között a frakciók a főváros zavartalan működése érdekében együtt működhetnének a jövőben. Ez az együttműködés az SZDSZ részéről semmilyen értelemben nem jelent koalíciókötést sem a Fidesszel, sem az MSZP-vel, és a magam részéről ilyen gyerekes üzengetésben nem is akarok részt venni.
A Fővárosi Közgyűlést alkotó pártfrakciók mandátumukat a saját válasz-tóiktól kapták azon célkitűzések és értékek megvalósításához, amelyeket kampányaikban képviseltek. Így az ezen megállapodásban foglaltak nem sérthetik az általuk képviselt politikai irányvonalat, nem csorbíthatják saját választóik bizalmát. Bármilyen együttműködés kizárólag az öt párt által elfogadott közös minimumokra szorítkozhat és Budapest zavartalan működését szolgálja. Ez egy olyan axióma, amiben egyébként nem is volt vita a frakciók között.
Ez a fajta együttműködés 2010 utolsó közgyűléséig tarthat, kerete pedig egy Ötpárti Egyeztető Fórum, ahol a közgyűlési napirendekről tudnak a frakciók megállapodni. A napirendek tárgyalásának célja annak megállapítása, hogy azok közgyűlési napirendre vételének és megszavazásának van-e realitása. Ha nincs, akkor kár a testület elé terjeszteni. Ennek az ötpárti együttműködésnek a keretében kell megállapodnunk azokról a tartalmi kérdésekről is, amelyben mindannyian egyetértünk. Ilyen a már megkezdett beruházások továbbvitele, az uniós források megszerzése, a költségvetési stabilitás és a jó hitelminősítés fenntartása, az intézmények működtetése. Ha ezt Steiner Pál vagy Tarlós István koalíciónak hívja, akkor legfeljebb a józan ész koalíciójának nevezném.
A mai megbeszélésen is látszott: nem lesz könnyű ennyi eltérő politikai érdeket összecsiszolni. De példátlan sem lesz, hiszen a fővárosban az ügyek kétharmadában ez eddig is sikerült. Ráadásul a három fővárosban meghatározó párt programja 80%-ban azonos, tehát minden pártnak ön-érdeke is, betartsa mindazt, amit a budapestieknek ígért.
Sokszor elmondtam már: Budapest Magyarország arca. Hiszek benne, hogy ha itt legalább a józan ész keretein belül félre tudjuk tenni a „ki kit győz le” szemléletet, az az egész világ felé pozitív üzenetet küld Magyar-országról.
Azért vagyok optimista, hogy sikerülni fog, mert nem indulok újra. Engem már nem érdemes legyőzni, nem érdemes versenyezni velem. Ha a pártok az együttműködésben és a város számára hasznos ügyek felkarolásában versenyeznek, az meggyőződésem szerint nemcsak Budapestnek jó, hanem a pártoknak is.
Biztos vagyok benne, hogy a pártok előbb utóbb túllépnek azokon az indulatokon, ami ma Tarlós úr és Steiner úr viszonyát jellemezte. A személyeskedés nem vezet sehová. Szerintem ők komoly emberek, akik tudnak majd komolyan viselkedni, ha az érzelmi viharok elülnek.
Ami a szereplőket illeti: Tarlós István nem a politikai szövetségesem. De okos politikusnak tartom, aki tudja, hogy neki sem érdeke, hogy ellehetetlenüljön a főváros működése. Ez persze csak akkor igaz, ha főpolgármester-jelölt akar lenni. Ebben az esetben ugyanis nehezen tudná megmagyarázni a budapestieknek, hogy miért akadályozza a Fidesz programjában is szereplő fejlesztések és programok teljesülését. Az elmúlt néhány napban ugyanakkor világossá vált, hogy a Jobbik szavazóinak elhódítása pillanatnyilag fontosabb cél a Fidesz számára, mint saját budapesti programjának képviselete. Tanulságos volt, ami Tarlós Istvánnal történt, én viszont nyertem egy kakukkos órát Cser-Palkovics András személyében, aki mindenre ugyanazt mondja. Ő is tudja persze, hogy nem lesz időközi választás Budapesten, mert egy féléves budapesti mandátum kedvéért a parlament nem fog alkotmányt módosítani.
Az MSZP kapcsán még egyértelműbb a helyzet. 2005-ben közös programot fogadtunk el, amelyet a Budapest szerződésben, majd a koalíciós megállapodásban is megerősítettünk. Azt várom az MSZP-től, hogy nyilatkozzon: továbbra is céljának tekint-e a Budapest-szerződésben és a koalíciós programban vállaltak teljesítését. Ha a válasz igen, az ő érdekük is, hogy támogassák a budapestieknek megígért fejlesztések megvalósulását a Közgyűlésben és a Parlamentben. De ezt már egy ötpárti együttműködés keretében tudják megtenni.
A magam részéről nem vagyok hajlandó belemenni a sárdobálásba és rosszat mondani a most távozó MSZP-ről, hiszen 15 évig együtt kormányoztunk. Sajnálatos, hogy az egyik fővárosi vállalatnál van egy ügy, amely elhomályosítja a három korábbi cikluson átívelő együttműködésünket a szocialistákkal, és azokat a fejlesztéseket, beruházásokat, amely-re az MSZP is büszke lehet. Ahogy az eredményeinkre büszkék lehetünk, a hibák következményeivel is szembe kell néznünk. Az MSZP budapesti vezetői nem ezt az utat választották, inkább elbújtak a felelősség elől. Meggyőződésem, hogy ezzel saját maguknak ártanak a legtöbbet.
Olyan szocialista képviselők, mint például Devánszkiné Molnár Katalin, Tüttő Kata vagy Germánné Vastag Györgyi, akik emberfeletti munkát végeznek a háttérben, most igazságtalanul bűnhődnek azok miatt, akik nem jól dolgoztak. Hiszen én nem általában a szocialistákkal voltam elégedetlen a BKV-ügyben, csak Hagyó Miklóssal. Miután ezt a feladatot el-vettem tőle, a városvezetés zavartalanul működhetett volna tovább, de a párt vezetői azóta ürügyet kerestek a szakításhoz. De már ezen is túl vagyunk, ideje túllépni a sérelmeken és minden pártnak a budapestiek érdekeit nézni.
Végezetül engedjenek meg egy gondolatot: Amikor 1990-ben átvettem a főváros vezetését, a kasszában mindössze 60 millió forint volt, és a 3-as metró meghosszabbítása volt az egyetlen futó beruházás. Tanácselnök elődöm szerint másba bele sem akartak kezdeni a közelgő váltás miatt. Én azt szeretném, ha az utódom úgymond beleülhetne a készbe, és nem üres kasszát kellene átvennie, hanem zajló vagy előkészített és rögtön indítható beruházásokat, amelyek önrésze készpénz vagy kedvezményes EIB-hitel formájában a város rendelkezésére áll. Emellett két politikai cél is vezérel: szeretném, hogy Budapest multikulturális közösség maradhasson, amely kiközösíti magából a rasszista, antiszemita, idegengyűlölő szélsőjobbot.
Ezenkívül nem akarom, hogy a Fidesznek – vagy bármely más pártnak – kétharmados többsége legyen, és kénye-kedve szerint átírhassa az alkotmányt. Nem akarok ugyanis húsz év után újra egypártrendszert.
Ezt tartom legfontosabb politikai célomnak a következő egy évben, a magam részéről ezen fogok dolgozni.