Demszky Gábor főpolgármester holnapja

Sohasem tagadtam, hogy szenvedélyesen szeretem ezt a várost, annak minden rezdülését. Felnőtt életem első pillanatától kezdve igyekeztem megörökíteni Budapest szép és csúf vonásait is: a társadalom megosztottságának és a politikai elnyomásnak a lenyomatait, a lerombolt és megújult épületeket, a veszteseket
és a nyerteseket egyaránt.
Guruló és Borravaló címmel a taxisélet fény- és árnyoldalairól írtam szociográfiát, a Világosság szerkesztőjeként szintén a társadalmi élet visszásságai felé fordult a figyelmem. Mesterem Kemény István volt, akinek szociológiai kutatásaiba is bekapcsolódtam. Folyóiratokban közöltem publikációikat a városi és falusi szegénységről, amelyeket akkoriban a hivatalos szervek nem néztek jó szemmel. Barátaimmal megalapítottuk a Szegényeket Támogató Alapot (SZETA). Miután munka- és publikációs tilalommal sújtottak, a szamizdat könyvkiadás jelentett kiutat: 1981-ben Hodosán Rózával és Rajk Lászlóval létrehoztuk az AB Független Kiadót. Itt jelentek meg többek között a lengyel ellenállás dokumentumai, Petri György vagy Konrád György művei. Több szamizdat folyóiratot is kiadtunk, így a Máshonnan Beszélőt, a Magyar Zsidót vagy a Hírmondót. Ellenzéki aktivitásomat a rendszer felfüggesztett börtönbüntetéssel és állandó megfigyeléssel „jutalmazta”.
Ellenzékben írott munkáim csak 1990 után jelenhettek meg a Szamizdat, A szabadság visszahódítása, a Napló és más kötetekben. Egyelőre kéziratban – illetőleg az interneten – olvashatók a Keleti Éden (2003) és a Bruck Andrással közösen írt Rozi (2004) című életrajzi köteteim. Szociofotókat a hetvenes években kezdtem készíteni néhány Szabolcs megyei cigánytelepen, ezzel a tevékenységemmel azóta sem hagytam fel.