Beszéd az SZDSZ küldöttgyűlésén
Kedves Barátaim!
Hátrébb az agarakkal! Ez még nem a tisztújító küldöttgyűlés. Ar-ra számítottam, hogy ma megfontoltan és
nyugodtan közös dön-tést hozunk az SZDSZ kilépéséről a koalícióból, de ehelyett egymást érik választási
programbeszédek. Több józanságot kérek a küldöttektől!
Egy politikai párt, amelyik a választók
bizalmából és megfelelő feltételek fennállása esetén nem vállalja a kormányzást, komolyta-lan párt. Egy
olyan párt viszont, amelyik elveit feladva és prog-ramjának legalább részleges megvalósítása nélkül vesz
részt a kormányzásban, az pedig hiteltelen.
A Szabad Demokraták Szövetsége komoly párt. Azért vállalta a kormányzás felelősségét hat évig koalícióban a
Magyar Szocialis-ta Párttal, hogy segítse Magyarország modernizálódását és a nyu-gati normák szerinti
demokratikus viszonyok stabilizálását. Az SZDSZ ugyanakkor ragaszkodik elveihez és programja lényegé-hez.
Mostanra nyilvánvaló lett, hogy ezeket nem tudja a kor-mányban érvényre juttatni. Ezért kénytelen kilépni a
koalícióból.
A közösen elhatározott reformokba eddigi koalíciós partnerünk ma – már és még – nem akar
belevágni, még a nagy nehezen tető alá hozott egészségügyi reformtól is részben visszatáncol. Ezek nélkül a
reformok nélkül azonban Magyarország tartósan a le-szakadó államok mezőnyébe kerül, ezért a reformok nélküli
kormányzás felelősségét nem vállalhatjuk.
A magyar lakosságnak azt az erős kisebbségét képviseljük,
ame-lyik ugyanígy gondolkodik. A koalícióból történő kilépéssel azt üzenjük a választóinknak: számíthatnak
ránk, és mi is számítunk rájuk.
Az SZDSZ várhatóan kormányon kívüli politikai erő lesz a kö-vetkező
két évben. Természetesen azonban továbbra is a vi-szonylag progresszívabb, kevésbé populista, a gazdasági
raciona-litásra tekintettel lévő, a kirekesztő eszmékkel hozzá hasonlóan szemben álló pártokhoz áll
közelebb. Semmiképpen nem akar-hatjuk az irracionális gazdaságpolitikai lózungokkal népszerűsé-get szerzett,
teljesen populista irányvonalat követő, ráadásul a szélsőjobboldallal nyíltan és burkoltan szövetkező Fidesz
nagy-arányú választási győzelmét és hatalomra kerülését.
Nem akarunk előre hozott választásokat, tehát
tudomásul vesz-szük az MSZP kisebbségi kormányzását. Van néhány sarokpont, amihez a stabil, Magyarország, az
értelmes reformok majdani új-ra beindítása lehetőségének érdekében ragaszkodunk. Ha ezek nem kerülnek
veszélybe, a kisebbségi kormányzás sem kerülhet.
A gazdaság rendbe tétele, a szolidaritás eszméje és
az emberi jo-gok védelme mellett ilyen fontos sarokpont az önkormányzatiság kérdése is.
Látni kell:
azoknak az önkormányzatoknak, ahol az SZDSZ meghatározó tényező, a jövőben fokozottan szüksége lesz a párt
parlamenti frakciójának támogatására. Mint ahogy a pártnak is égetően fontos lesz, hogy az SZDSZ helyben
sikeresen működ-jön.
Az SZDSZ még mindig erős és megkerülhetetlen tényező a helyi politikában. Erre a
hátországra a pártnak most nagyon nagy szüksége lesz. Ezért konstruktív ellenzéki pártként a parlament-ben
segítenie kell az önkormányzatokat és magának az önkor-mányzatiság liberális alapelvének az érvényesülését.
Meg kell állítani, és vissza kell fordítani azt a folyamatot, amely-nek révén fokozatosan csökken az
önkormányzatok pénzügyi önállósága: egyre kevesebb adóbevétel felhasználásáról dönthet-nek a helyi
közösségek, egyre több kérdésben válnak a kormány végrehajtó szerveivé.
Pénzügyi alkotmányosságra van
szükség: az önkormányzatok nem tudnak előre felkészülni a naponta változó szabályokra, az ötletszerűen
alakuló (többnyire folyamatosan csökkenő) költség-vetési támogatásokra és a növekvő számú kötelező
feladatra. Előre kiszámítható gazdasági környezet híján csökken a pénzügyi függetlenségük, és így
leértékelődik maga az önkormányzatiság is. Ezen sürgősen változtatni kell, és ebben egy konstruktív
ellenzéki pártnak sok lehetősége van.
Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az SZDSZ támogatóinak
döntő többsége városlakó. Nem véletlen, hogy az SZDSZ az el-múlt 10 évben akkor érte el legjobb választási
eredményét, ami-kor tisztán urbánus programmal indult és városban élők problé-máinak megoldását kezelte
kiemelt témaként: a 2004-es EP-választáson elért 8%-os eredményünk magáért beszél.
Emellett számolnunk
kell azzal is, hogy a rendszerváltás óta év-ről-évre nőtt az SZDSZ szavazói körében a fővárosiak aránya.
2006 tavaszán az SZDSZ támogatóinak már több mint 36%-a budapesti volt. Ne feledjük el azt sem: most
tavasszal a budapes-tiek 27%-a adott liberális választ a népszavazás kérdéseire.
Az SZDSZ-nek a
jövőben még határozottabban kell képviselnie a budapestiek érdekeit az országos politikában. A most felbomló
koalíció fővárosi politikájának alapja a Budapest-szerződés volt, amely a kormányprogramnak is szerves része
lett. E szerződés teljesítését vállalata az SZDSZ választási programjában is. Az új helyzetben az SZDSZ
vezetésének és parlamenti frakciójának egyaránt eminens érdeke, hogy betartassák a kormánnyal a
Bu-dapest-szerződésben foglaltakat.
Kedves barátaim!
Meggyőződésem, hogy az SZDSZ parlamenti
frakciója, ügyvivő testülete és országos tanácsa egyaránt helyes döntést hozott. A kialakult politikai
helyzetet esélyként kell felfognunk. A követke-ző két évben képesek lehetünk sikert elérni. Ehhez elvhű,
ugyan-akkor észszerű, kiszámítható politikára és mindenekelőtt egysé-ges SZDSZ-re van zükség.
Világosan kell látnunk: ha rövid időn belül nem lesz egységes az SZDSZ, akkor nem lesz SZDSZ sem. Alig
több mint egy hóna-punk van rá, hogy a pártegység érdekében megtegyük a szüksé-ges lépéseket. A két ma
ismert elnökjelöltnek is ennyi ideje van rá, hogy újragondolják politikájukat. Vagy képesek kiegyezni
egymással és egy mindkettőjük által elfogadott politikai stratégiát és ennek megfelelő személyi javaslatokat
letenni az asztalra, vagy a bukás felé terelik a pártot. Tudom, hogy ez mindkettőjük részéről lemondásokkal
jár. Nehéz személyes döntéseket kell hozniuk azért, hogy ne hozzák minden eddiginél nehezebb helyzetbe a
pártot.
A Szabad Demokraták Szövetsége történetének egyik forduló-pontjához érkezett. A következő két
évben nem kis részben az SZDSZ felelős ellenzéki politizálásán és megerősödésén múlik, hogy a populista
jobboldali ellenzék ne kerüljön kétharmados többségbe és a ’89-ben létrehozott alkotmányos demokráciánk
fennmaradjon.
Az előttünk álló lehetőségek és az országgal szembeni felelőssé-günk tudatában javaslom
a Küldöttgyűlésnek a koalícióból való kilépésre vonatkozó határozati javaslat elfogadását.