Turul vagy törvény - egy félbemaradt beszéd
Ellenzéki képviselőtársam azzal fejezte be beszédét: vannak fontosabb gondjai a fővárosnak annál,
mint hogy a Turullal foglalkozzunk. Ez igaz, gondok mindig vannak és mindig lehet rájuk hivatkozni is.
Azonban nem lehet relativizálni semmiféle gond, probléma kapcsán egy olyan magatartást, amely törvénysértő,
jogellenes minden tekintetben.
Három éve a XII. kerület polgármestere azt kérte a fővárostól, amely egyedül jogosult szoborállítást
engedélyezni, hogy a kerület világháborús áldozati emlékére egy turulszobrot emeljünk. Kétszer lefolytattuk
az ezzel kapcsolatos vitát. A Fővárosi Közgyűlés mind a kétszer különböző koherens politikai és erkölcsi
érvekre hivatkozva megtagadta a szoborállítást.
Ezt követően a kerület polgármestere és testülete úgy
döntött, hogy semmibe veszi a Fővárosi Önkormányzat határozatát és jogsértő módon mégis felállítják a
szobrot. Ezzel létrejött egy tartós jogellenes állapot és az a feszültség, amelyet azóta kezelni próbálunk..
A demokratikus Budapest történetében először fordult elő, hogy egy választott polgármester tudatosan
engedély nélkül építkezett. Ez megengedhetetlen botrány lett volna akkor is, ha egy trafikot épített volna
engedély nélkül. De itt sokkal többről van szó, egy köztéri szobor építéséről, amely minden városban kiemelt
jelképnek számít. A Turul így is jelkép lett: az engedély nélküli építkezés, a saját szabályaira fittyet
hányó hatóság jelképe. (Zaj a hallgatóság soraiban.)
A kerület és annak polgármesterei három éve
próbálkoznak az általuk létrehozott jogellenes állapot megőrzésére, tartósítására, válogatott eszközökkel.
Bepereltek mindenkit, akit lehetett, megpróbálták kizáratni az eljáró hatóságokat, jogellenesen változtatási
tilalmat rendeltek el. Utóbbi már tényleg a jogállamiság, a jogkövető magatartás végletes megcsúfolása. Egy
engedély nélküli építmény fennmaradása érdekében változtatási tilalmat rendel el az engedély nélkül építő:
ez maga a cinizmus.
Eközben Önök álnaívan úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a törvénysértő építésén
kívül mi a baj a Turullal. De a teremben gyülekező szövetségeseik pontosan tudják, mit jelképez ez a szobor.
Mi is pontosan tudjuk és tudtuk három évvel ezelőtt is, amikor ugyanitt elmondtuk Önöknek: a 21. században
turulos szobrot állítani értelmetlenül halálba hajszolt magyar katonák és meggyilkolt magyar zsidó és
nemzsidó civilek emlékére, nem az áldozatok emlékének ápolását, hanem meggyalázását jelenti.
A turul
ma is hivatalos jelképe több honvédségi és más fegyveres szervezetnek, és katonai szimbólumként nem is zavar
senkit. A második világháború áldozatainak azonban semmiképpen nem lehet jelképe a turul, hiszen a háború
előtt ezt a szimbólumot a szélsőjobboldal emelte zászlajára. Tudja ezt Pokorni úr is, akinek azt a
javaslatát, hogy legyen egy másik emlékmű a polgári áldozatoknak, magam is támogatom. De ez nem jelent
megoldást az illegálisan megépült turulszobor problémájára.
Az Önök itt demonstráló többszörös
koalíció partnere pontosan tudja: hogy a húszas és harmincas években a Turul Bajtársi Szövetség tagjai
szervezték az első az első zsidóveréseket a pesti egyetemeken. (Zaj a hallgatóság soraiban. Közbekiáltások:
Ne zsidózzon!) A kurucinfón antiszemita jelszavakkal szervezkedő demonstrálók azt is tudják, hogy a Turul
Szövetség túl enyhének találta a hírhedt numerus clausus rendelkezéseit és már tíz évvel Szálasi előtt a
„numerus nullust”, azaz teljes zsidótanítást követelt. (Zaj a hallgatóság soraiban.) Tudják, hogy a háború
kitörésekor a Turul Szövetség tagjai szolgáltattak listákat a hadkiegészítő parancsnokságoknak a zsidó
pályatársak nevével és pontos címével, és ezek alapján állították össze 1941–42-ben a keleti frontra induló
első munkaszolgálatos menetszázadokat. (Zaj a hallgatóság soraiban. Közbekiáltások: Hazaáruló! Hazaáruló! Az
ülésvezető berekeszti a Fővárosi közgyűlés ülését.)
Az Önök szövetségesei pontosan tudják, hogy
majdnem az összes nyilas és náci párt jelvényében szerepelt a turul. Talán még azt is tudják, hogy egy
tisztességes jobboldali politikus, Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter így fakadt ki a
parlamentben „lehetetlen helyzet az, hogy a Turul fővezére Pesten meghúz egy zsinórt, akkor az egész
országban ütik a zsidót”.
Nem véletlen, hogy a mai demonstráció felhívásában a szélsőjobboldali
portálokon azt írják: „nem érdekelik őket a hatályos jogszabályok”, és ha a turult lebontják a
„holokauszt-emlékmű darabjaival verik be az SZDSZ-irodák ablakait”. Aki így ír, az pontosan tudja, mit
jelképez ez az emlékmű, akár tudomást vesznek róla Önök, akár a homokba dugják a fejüket.
A turul
jelképe és szenvedélye lett annak a szélső jobbik erőnek, amelytől képtelenek szabadulni Önök, amelytől
nemhogy elhatárolódni, de amitől különbséget sem mernek tenni. Ez az a barna árnyék, ami ott húzódik minden
döntésük mögött ebben az ügyben, ami miatt nem mertek gombot nyomni akkor sem, amikor az Önök többszörös
koalíciós társa által alapított Magyar Gárda elítéléséről volt szó. Úgy tesznek, mintha nem lennének itt,
úgy tesznek, mintha nem értenék, hogy miről szól a turul. Úgy tesznek, mint a csecsszopók, kikben nem nőtt
meg az értelem.
Most azért kell ezzel az üggyel foglalkoznunk, mert Önök szándékosan törvénysértően
építkeztek és ezt már minden létező hatósági és bírói fórum ki is mondta. Most mégis szeretnének felmentést
kapni a törvénysértés alól. De erre a Fővárosi Közgyűlésnek nincs lehetősége. Önök hozták ebbe a helyzetbe
önmagukat, és most Önöknek kell elszámolni demokrata szavazóik és szélsőjobboldali szövetségeseik felé
egyaránt.
Most kaptak egy esélyt, hogy a törvénytisztelő, demokrata szavazóikat válasszák, a néhány
tízezer szélsőséges helyett. Ezt Önök eddig nem merték megtenni. Most ismét itt a lehetőség. Törődjenek bele
a bíróság jogerős döntésbe, küldjék haza a szélsőjobboldali tüntetőket, az őket vezető Jobbikkal pedig
bontsák fel a helyi koalíciókat! Higgyék el: csak Önök fognak nyerni rajta!