Zsidónegyed védelme – az ÓVÁS! kiállításának megnyitója a Városháza Dísztermében
Közismert, hogy Pest régi zsidó negyede a Várnegyed és a Belváros mellett a főváros legrégibb és legértékesebb építészeti-kulturális együttese, mely Európa nagyvárosainak zsidó negyedei között is egyedülálló. A Belvároson kívül csak itt található meg összefüggően a XVIII. századi organikus utca- és telekszerkezet és a XIX. századi klasszicista Pest beépítése. A XIX. század közepétől ez lett az egyik legnagyobb európai zsidó közösség lakóhelye. Ma is itt találhatók a zsidó vallási és kulturális élet fontos intézményei: zsinagógák, kulturális és adminisztratív épületek.
Egyediségét és jelentőségét – a változatos, törtvonalú utcák, a XIX. századi házak klasszicista időket
idéző összefüggő jelenléte mellett – a zsinagógák keleties varázsa, az átjáró-házak szövevénye, a
szecessziós építészet kiemelkedő alkotásai – és mindezek keveredése adja.
Az is köztudott, hogy
2002-ben – az Andrássy úti világörökségi terület védőzónájaként – a régi pesti zsidó negyed nagy része
nemzetközi, UNESCO védelem alá került. A kerületi önkormányzat azonban minderről nem vett tudomást. A
valóban lebontandó vagy átalakítandó menthetetlen házak mellett a negyed egész karakterét szétromboló
koncepciótlan bontásba és építkezésbe fogott.
Ezzel az értékrombolással szemben 2004-ben civil
mozgalom alakult „ÓVÁS! Egyesület” néven. E szellemi, szakmai és társadalmi műhely munkájának eredményeit, a
problematikus és az optimális megoldási javaslatokat mutatja be ez az eredetileg május első felében a
Centrális Galériában megrendezett kiállítás.
Azzal a ténnyel, hogy most itt, a Főpolgármesteri Hivatal
nagytermében is bemutatjuk ezt a kiállítást, azt kívánom demonstrálni, hogy én és csapatom – a fontos
modernizációs és tisztességes üzleti szempontok figyelembe vétele mellett – a települési érték védelmének és
megőrzésének egyértelmű prioritását valljuk.
Az Óvás Egyesület kitűnő szakembereivel együttműködve
2004 óta folyamatosan kerestük azokat a pénzügyi és egyéb lehetőségeket, amelyek segítenék a műemléki
jelentőségű területek megsegítését. Azt, hogy a bontás helyett az értő felújítás nyerjen teret ezeken a
területeken. A zsidónegyedet illetően, sajnos, nem nevezhetem sikeresnek az erőfeszítéseinket – ám ez nem
rajtunk múlt.
Kezdetben még sikerként könyvelhettük el, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a
Belső-Erzsébetvárosra változtatási tilalmat rendelt el. 2007 novemberében – szakértői jelentés alapján – az
UNESCO szakértői jelentése is leszögezte, hogy egy védett negyedben az Erzsébetváros e részén folyó
gyakorlat elfogadhatatlan.
Amikor az Örökségvédelmi Hivatal által elrendelt tilalom 2008 május végén
lejárt, a Szabad Demokraták Szövetségének fővárosi közgyűlési frakciója megkísérelte a Kerületi Szabályozási
Terv elkészültéig, maximálisan három évig, fővárosi hatáskörben fenntartani azt. A Fővárosi Közgyűlés két
nagy pártja azonban – ellenszavazattal, illetve tartózkodással – leszavazta erre vonatkozó
előterjesztésünket.
A VII. kerületi polgármester a vitában pontatlannak, törvénysértőnek és
hányavetinek minősítette az előterjesztést. Az ÓVÁS! egyesület nevében felszólaló Ladányi János a lényegre
tapintott, amikor azt mondta, hogy a kerületet vezető bürokrácia egyszerre vitatkozik saját lakosaival, a
vészkorszakban meggyilkoltak emlékével és a nemzetközi szerződésekben vállaltakkal.
Magam pedig azt
mondtam, amit ma is állítok: a világörökségi szabályok szerint a Fővárosnak joga van az ügyben lépni.