Új elnököt választ az SZDSZ
Ezt a beszédet mondta el Demszky Gábor az SZDSZ küldöttgyűlésén:
Kedves Barátaim!Fordulóponthoz ért az SZDSZ. Alapvető kérdésre kell választ adnia a liberális szavazóknak az elkövetkező rövid néhány évben. Mégpedig arra, hogy lesz-e elvhű, hiteles és sikeres képviselete a liberális eszméknek a magyar parlamentben? Lesz-e ismét egy erős, liberális középpárt Magyarországon, vagy a politikai paletta teljesen elszürkül, és csak egy kis kék pötty színesíti a szocialista és konzervatív „választékot”?
Biztos vagyok benne, hogy az SZDSZ képes megszólítani a libe-rális elvek szerint szavazó magyarokat, és
képes növelni támoga-tottságát. Reális cél az, hogy a rendszerváltó évek után az SZDSZ a mérleg nyelve
helyett újra maga a mérleg legyen. A mérleg, amelyen megmérhetik a választópolgárok: ki tartja magát
következetesen az elveihez, kinek van konkrét programja a fel-zárkózásról Nyugat-Európához, ki elég
merész ahhoz, hogy az átmeneti népszerűségvesztést is vállalja az átfogó társadalmi-gazdasági reform, az
ország előrejutása érdekében? Kedves Barátaim! Mit értek bátor politikán? A bátor politizálás mellett önkormányzat-barát politikát is várok az SZDSZ új elnökétől.
Én ezt a célt támogatom minden erőmmel, és ezt kérem a liberális
párt új elnökétől, ügyvivőitől is.
Mindenekelőtt azonban szeretném megköszönni Kuncze Gá-bornak,
amit az SZDSZ-ért és a liberális képviseletért tett az el-múlt években. Köszönöm mindazoknak az
ügyvivőknek is, akik nem méretik meg magukat újra magukat a tisztújításon. Azt hi-szem, mindannyiunk
nevében beszélek, amikor köszönetet mon-dok nekik. Nem csak az örökségükre – rájuk is mindig szüksége
lesz a liberális pártnak és új vezetőinek.
A mostani kampány alatt sokan megkérdezték tőlem: liberális politikusként,
főpolgármestereként mit várok a liberális párt új elnökétől? A rövid válaszom az volt, hogy sikeres és
hiteles li-berális politikát várok egyszerre. De nem akarom ennyivel megúszni a válaszadást, ezért
részletesebben is kifejtem, mit gondolok.
Négy, egymással szorosan összefüggő dolgot remélek az
SZDSZ új elnökétől: önkormányzat-barát politikát, város-barát politikát, Budapest-barát politikát –
legelsősorban vi-szont: bátor politikát.
Az SZDSZ a demokratikus ellenzéki idők óta akkor és csak akkor volt
sikeres, amikor bátran, konfliktusok árán is kiállt li-berális alapelvei mellett. A rendszerváltás
forgatókönyvét mi, li-berálisok írtuk, és liberális alapelveken nyugvó demokráciát hoz-tunk létre
Magyarországon.
Ezt a demokráciát kétféle veszély fenyegeti manapság: a politi-kai és a gazdasági
populizmusé. Az alkotmányos rendünket megkérdőjelező radikálisokkal és az őket támogató politikai
po-pulistákkal szemben éppúgy fel kell vennünk a harcot, mint a mindenkinek osztogató, jóságos állam
ideájával házaló, reformel-lenes ígérgetőkkel szemben.
A liberalizmus egyik legnagyobb ellenfele
az a veszélyes közhie-delem, amely szerint az állam működhet úgy, mint Róbert bácsi ingyenkonyhája. Hogy
mindenki annyit repetázik, amennyit akar, függetlenül attól, mennyire szorul rá a gondoskodásra. Ez a
személet nem csupán gyökeresen ellentétes a szolidaritás és az öngondoskodás liberális eszméivel, hanem
vissza is húzza az or-szágot a Kádár-korszak legmélyebb bugyraiba.
A liberálisokra vár, hogy
megmutassuk: amitől egyszer már meg-szabadultunk a rendszerváltás idején, ne kövessük el még egy-szer.
Hiszek abban, hogy ma, tizenhét évvel a rendszerváltás után ez az SZDSZ küldetése, és elsősorban
ezt várják tőlünk a szavazó-ink is. Meggyőződésem, hogy ezen múlik az SZDSZ hitelessége és sikeressége.
Azon tudniillik, hogy nyilvánvalóvá tegye: létezik egy párt Magyarországon, amelyik nem a
szovjet-Magyarországra, és nem is a politikai hangulatjelentésekre és di-vathullámokra kacsint, hanem
tűzön-vízen keresztül hű az elvei-hez.
A legnagyobb sikereink idején soha nem azt méregettük, mit
mondanak a politikai riválisaink, egyszerűen csak liberálisként politizáltunk. Ennek köszönhetjük azt
is, hogy a rendszerváltás kezdetén meghatározó párttá váltunk. A négyigenes népszava-zással a radikális,
következetes rendszerváltás liberális forgató-könyvét követeltük, ¬- és nyertünk. Ugyanilyen
következetesen képviseltük a magántulajdon elsőbbségének és a privatizációnak az ügyét. Nem azzal
foglalkoztunk, mennyire népszerű a magá-nosítás (nem volt az), hanem azzal, hogy a piaci elveket
érvénye-sítsük az ország sikere érdekében.
Vagy gondoljatok csak a sorkatonaság eltörlésére! Akkor
álltunk elő vele, amikor a két nagy párt közül egyik sem támogatta az öt-letet. Sem a szocialistákban,
sem a konzervatívokban nem volt elég bátorság, hogy leszámoljanak egy idejétmúlt, korszerűtlen, pazarló
és értelmetlen struktúrával. Ha úgy tetszik, egyikük sem akart megválni az előző rendszer egyik
emblematikus örökségé-től. Csak az SZDSZ-nek volt elég bátorsága, hogy kiálljon a had-ügyi reform
mellett, a többi párt csak hosszas mélázás után, a közvélemény-kutatásokat böngészgetve, lagymatagon
támogatta a liberális párt kezdeményezését.
Ugyanez a helyzet köszönhet vissza az egészségügyi-,
az adó- vagy az önkormányzati reformban, ha liberális elvek szerint, kö-vetkezetesen, hitelesen és
átláthatóan valósulnak meg. Tudjuk, hogy számos döntésünk nem lesz népszerű, de következetes
vég-rehajtásuk elengedhetetlen az ország és az SZDSZ sikeréhez. Rengeteg munka áll előttünk az
elkövetkező években, és az új el-nök, az új ügyvivő testület feladata, hogy ezeket a magyar
társa-dalommal – a liberális párt minden potenciális szavazójával – megértesse, elfogadtassa,
támogatását megnyerje.
Azt,
hogy meg kell állítani, és vissza kell fordítani azt a folyama-tot, amelynek révén fokozatosan csökken
az önkormányzatok pénzügyi önállósága: egyre kevesebb adóbevétel felhasználásáról dönthetnek a helyi
közösségek, egyre több kérdésben válnak a kormány végrehajtó szerveivé.
A szocialisták és a
konzervatívok – más-más filozófia alapján – abból indulnak ki, hogy előbb az állam igényeit kell
kielégíteni, aztán ha a központi kormányzatnak marad elég pénze, jut majd az önkormányzatoknak is. Mi,
liberálisok, ezt másként gondol-juk. Szerintünk helyben sokkal jobban tudják, milyen fejleszté-sekre,
beruházásokra, működési kiadásokra kell költeni. Mi azt mondjuk: az állam csak azokban a kérdésekben
döntsön, ame-lyeket helyi szinten nem lehet megoldani. Pénzügyi alkotmányos-ságra van szükség: az
önkormányzatok nem tudnak előre felké-szülni a reformokra, az ötletszerűen változó (többnyire
folyama-tosan csökkenő) költségvetési támogatásokra és a növekvő szá-mú kötelező feladatra. Előre
kiszámítható gazdasági környezet híján csökken a pénzügyi függetlenségük, és így leértékelődik maga az
önkormányzatiság is. Ezen sürgősen változtatni kell.
Az a tény, hogy az SZDSZ az önkormányzati
választásokon pol-gármesteri helyeket veszített, sokakkal könnyen elfeledteti, hogy a liberális párt
ősszel 2%-ot javított tavaszi választási eredmé-nyén, miközben a szocialisták a tavaszinál gyengébben
szerepel-tek. A Fidesz és az MSZP mellett az egyetlen párt vagyunk, ame-lyik egymillió fölötti
szavazatot kapott – kétszer annyit, mint a sorban utánunk következő MDF. Meggyőződésem, hogy hiteles, a
helyi önkormányzatok érdekeit szem előtt tartó politikával visz-sza tudjuk szerezni a korábbi
pozícióinkat is.
Város-barát politikát is várok a megújuló SZDSZ-től.
Mindannyian tudjuk,
hogy Európa polgárainak 80%-a, Magyar-ország lakóinak pedig kétharmada városokban él. Az SZDSZ
támogatóinak döntő többsége városlakó. Nem véletlen, hogy az SZDSZ az elmúlt 10 évben akkor érte el
legjobb választási eredményét, amikor programjában, üzeneteiben egyaránt kiemelt témaként kezelte a
városban élők problémáinak megoldását: a 2004-es EP-választáson elért 8%-os eredményünk jó példa erre.
Az SZDSZ az önkormányzati választásokon a rá adott szavaza-tok 75%-át kapta a 10 ezer főnél
nagyobb településeken (az MSZP-nél 55%, a Fidesznél 42% ez az arány). Ez a választói bá-zis a
jellegzetes városi problémák képviseletét is számon kéri a liberális párton.
Az SZDSZ vezetésének
nyilvánvalóvá kell tennie, hogy akár konfliktusok árán is kész képviselni a városban élők érdekeit. Hogy
kiáll a városrehabilitáció kiterjesztése, a városi közlekedés fejlesztése, a városi környezetvédelem
javítása, a regionális köz-ponti szerepből következő munkahely-teremtő programok indí-tása és a
nagyvárosok biztonságának növelése mellett.
Városbarát programunk európai sikerét jelzi, hogy a
közösségi közlekedés és a városrehabilitáció ez évtől a legfontosabb priori-tások között szerepel az
Unió támogatási politikájában. Ezt a vál-tozást mi, magyar liberálisok kezdeményeztük elsőként, s a
hoz-zánk csatlakozó európai parlamenti képviselők segítségével értük el.
Büszkék lehetünk erre, de
nem érhetjük be ennyivel: tovább kell lépnünk, a növekvő feladatok mellé több kompetenciát és pénz-ügyi
forrást kell szereznünk városainknak.
Főpolgármesterként természetesen Budapest-barát politi-kát
is várok az SZDSZ új elnökétől is.
A rendszerváltás óta évről-évre nőtt az SZDSZ szavazói körében
a fővárosiak aránya. Ma már az SZDSZ támogatóinak több mint 36%-a budapesti. (1998-ban 103 ezer,
2002-ben 104 ezer, 2006-ban pedig 124 ezer budapesti szavazott az SZDSZ-re, miközben a vidékről érkező
szavazatok száma nem nőtt ilyen mértékben.) Természetesen törekedni kell rá, hogy az SZDSZ megerősödjön
vidéken, de számolni kell azzal, hogy a magyar liberálisok válasz-tási szereplése 2010-ben is Budapesten
fog múlni.
Az SZDSZ új vezetésének éppen ezért a budapestiek érdekeit fokozottan szem előtt kell
tartania. Határozottan képviselnie kell ezeket az érdekeket a főváros liberális vezetésével
együttműköd-ve a kormányzati munkában is. A szocialista-liberális kormány Budapest-politikájának alapja
az egy évvel ezelőtt aláírt Buda-pest-szerződés, amely a 2006-os kormányprogramnak is szerves része
lett. E szerződés teljesítését vállalata az SZDSZ választási programjában is. Az SZDSZ elnökének,
parlamenti frakciójának és a liberális kormánytagoknak eminens érdeke, hogy betartsák és betartassák a
kormánnyal a Budapest-szerződésben foglalta-kat. A közösen vállalt és a koalíciós partnerrel
elfogadtatott prog-ram végrehajtása jelenthet garanciát arra, hogy az SZDSZ meg-őrizze és tovább
erősítse pozícióit a fővárosban, és ez teremti meg annak lehetőségét, hogy Budapest élén 2010 után is
liberális főpolgármester álljon.
Kedves barátaim!
Egy ilyen – azaz bátor, önkormányzat-,
város- és Budapest-barát – politika megvalósításához minden segítségemet és tapaszta-latomat felajánlom
az SZDSZ új elnökének – akár Kóka Já-nosnak, akár Fodor Gábornak hívják. Úgy is, mint liberális
poli-tikus, mint főpolgármester, és mint ügyvivő.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.