Budapest múltja és jelene
Másfél évtizeddel ezelőtt Budapest problémáinak jelentős része leginkább az orosz vagy a dél-amerikai nagyvárosok problémáihoz hasonlított: egyik napról a másikra leépülő ipar, tömeges elszegényedés, a megszűnő munkásszállók miatt több tízezer hajléktalan. Az önkormányzatiság első éveiben a legnagyobb feladatot az jelentette, hogy megakadályozzuk a közszolgáltatások összeomlását. Ezzel egyidejűleg búcsút intettünk a kádári szocializmusnak és relikviáit egy szoborparkba helyeztük el mementóként. Büszke vagyok rá, hogy a tanácsrendszert azóta sem sírja vissza senki Budapesten.
Az önkormányzatiság első éveiben dolgoztuk ki azt a városüzemeltetési modellt, amelyet azóta a Világbank Budapest-modell néven tanít az átalakuló nagyvárosok számára. Presztízsberuházások helyett intenzív infrastuktúra-fejlesztéssel Budapestre csábítottuk a munkahelyteremtő külföldi befektetőket. Hitelképes, kiszámítható pénzügypolitikát folytattunk, hogy legyen pénzünk városfejlesztésre. Magántőke bevonásával modernizáltuk a közműszolgáltatások nagy részét. Bevezettük a rászorultsági alapú közműdíj-kompenzációs rendszert, és ezzel az ország legnagyobb szociális hálózatát hoztuk létre.
Budapest 16 év alatt annyit fejlődött, mint egy nyugodt történelmi időszakban kétszer annyi idő alatt. Ez még nem elég ahhoz, hogy ölbe tett kézzel üljünk magasabb fizetésekben, jobb szolgáltatásokban, egyik napról a másikra átjárhatóbb fővárosban reménykedve. Bőven van teendőnk, de bátran építkezhetünk mindarra, amit az elmúlt 16 évben már megteremtettünk. Arra a több mint tízezer nagyberuházásra és megszámlálhatatlanul sok kisebb fejlesztésre, amelytől a város újra élni és lelégezni kezdett.
Arra, hogy még mindig nehéz közlekedni Budapesten, de a Lágymányosi-híd felépítése vagy a Szentendrei út felújítása után már jóval könnyebb. Hogy lehetnének gyorsabbak és kulturáltabbak is a tömegközlekedési eszközök, de a megújult kisföldalattival, a korszerűsödő 2-es metróval vagy a végre kézzelfogható közelségbe került új 4-es metróval, a buszok, trolik és villamosok fokozatos lecserélésével jó úton haladunk.
Mai problémáink nagyobb része már éppen a gyors fejlődésből ered. Budapesten is lejátszódott az, ami a világ
számos nagyvárosában, hogy sokan költöztek ki a várost körülvevő zöldövezetbe, lényegében a közigazgatási
területén túlra tolva a város határait. Mára azonban egyre többen költöznek vissza közülük a megújuló
városnegyedekbe és az évi tízezer új lakásba.
Ugyancsak tipikus világvárosi probléma, hogy a budapestiek minden évben 30 ezer új autót vesznek, és azt használni is akarják. Soha nem látott mértékű motorizációs robbanással kell versenyt futnunk az úthálózat és a tömegközlekedés fejlesztésével.
Fontos, hogy ebben a munkában van egy komoly szövetségesünk. A kormány ugyanis nemcsak szavakban partnerünk a város fejlesztésében. A Medgyessy-kormány visszavonhatatlan törvényi és jogi garanciákat adott a 4-es metró megépítésére, és meg is kötöttük a metrószerződést. A Gyurcsány-kormány pedig az első az elmúlt 16 évben, amelyik komolyan veszi Budapest egyik legfontosabb problémáját, és beszállt az utak felújításába. Az általa megduplázott forintokkal már teljesen felújíthatjuk a főváros legfontosabb főútvonalait.
15 év alatt a város képe gyökeresen megváltozott. A városrehabilitáció, a környezetvédelem, az egészségügyi, kulturális és oktatási fejlesztések terén, de a szociálpolitikában is számos eredményt értünk el. Szürke, unalmas, önállótlan városból nyitott, dinamikus, multikulturális, egy szóval szerethető várossá vált.