A parlamenti választás utáni értékelés:”A spekuláns emberei “

Demszky Gábor:

 “A Spekuláns emberei “

 

címmel a Figyelő legújabb száma “több száz Sorosnak, illetve az általa pénzelt szervezeteknek dolgozó ember” nevét közli. Utoljára a Kádár rendszer idején a demokratikus ellenzékről készített a titkos szolgálat, az un. III/III különböző listákat, amelyeken ellenzéki barátaimmal együtt különböző kategóriákba sorolva díszelegtünk.  Amúgy az akkori, III/III-as és a Figyelő lista között, kitalálhatják miért, igen jelentős átfedés van. (Ismert, hogy a hetvenes évektől egészen a rendszerváltásig  készült listákon szereplő személyek egy részét kivándorlásra kényszerítették, megfigyelés alatt tartották, titkosszolgálati módszerekkel adatokat gyűjtöttek róluk, a családtagjaikat zaklatták, sokuknál házkutatásokat tartottak, könyveiket és írásaikat elkobozták, állás tilalommal sújtották őket és a korábban kutató intézetekkel kötött szerződéseiket is felbontották. Margóra kerültünk, kitaszított páriák lettünk. Volt, aki öngyilkosságba menekült, mások végleg elhagyták Magyarországot.
Most vajon milyen retorziók várnak rájuk/ránk? Nem féltem akkor sem és nem félek ma sem a retorzióktól, ám fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy kiktől kapta és mi célból tette közzé a kormány közelinek számító Figyelő című lapban, Schmidt Mária a neveinket.

“Nyilván tartanak, tehát nyilván tartanak tőlünk” mondaná erre Müller Péter Sziámi. Bevallom büszkén olvastam, hogy Bálintnak és nekem egész mondatot szenteltek a listaállító “nemtudomkik”: „Bár nem szerepel semmilyen állományban, nem lehet kihagyni Demszky Gábort, az intézmény útját főpolgármesterként egyengető volt szabaddemokratát, ahogy az oktatási miniszterként besegítő, a milliárdos érdekeit ma is képviselő Magyar Bálintot.”

 

A választások másnapján megszólaltatott luxemburgi miniszter, már úgy fogalmazott, hogy különösen a magyar választások után Németországnak és Franciaországnak, illetve minden, nem közönyös tagországnak, az európai egyezmények alapján gyorsan és határozottan semlegesítenie kell ezt az “értéktumort”.

Asselborn kijelentette, hogy az egységes Európa nem azért jött létre, hogy szabad folyást hagyjon a kormányokban a nacionalista ideológiáknak, hanem hogy ne ismétlődjenek meg a huszadik század első felének pusztításai, amit kizárólag a közös értékeken alapuló unió szavatolhat tartósan. A miniszter aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Kelet- és Közép-Európában vagy akár egy nagy uniós alapító tagországában is “kedv támadhat” az értékek megváltoztatására és rémhírek terjesztésére. Jean Asselborn szerint az UNIÓ alapvető fontosságú döntés előtt áll: „Vagy hagyja az EU (érvényesülni) az orbáni logikát, prioritásként tekint a tömeges migráció jelentette veszélyre és a keresztény értékek felbomlására, ami ellen védekezni kell, vagy megállítja ezt a hallatlan rémhírterjesztési kurzust, és kiáll az emberi értékek, a közösség és a béke Európai Uniójáért.”

A közös értékek bomlasztása  erősödni a retorika pedig bizonyára durvulni fog, már csak a tábor egyben tartása érdekében is. Az ismétlődés unalmassá tenné a szlogeneket, ezért, ahogy a kampány során már megtapasztalhattuk, hogy a retorikát egyre durvábbra hangolták. Ez óhatatlanul az európai szélsőjobb külső peremére szorítja Magyarországot.

Az, hogy migránsozó gyűlöletkampány sikeres volt, számomra nem volt meglepetés. Már tavaly szeptemberben azt mérte a Medián, hogy a megkérdezettek 68%-a szerint a migránsok súlyos, közülük 49% szerint nagyon súlyos fenyegetést jelentenek Magyarország számára. Soros pedig a megkérdezettek 55%-a szerint jelent különleges fenyegetést, a külföldről finanszírozott civil szervezetek a megkérdezettek 37%-a szerint veszélyesek Magyarországra. A közvélemény teljesen átvette a propaganda nyelvét. Ez bizonyítja, hogy az Európai Unió továbbra is népszerű, ugyanakkor, a propagandának sikerült játszania a szavakkal, Brüsszel a megkérdezettek 37%-a szerint már akkor is fenyegetést jelentett. Amúgy a migránsokban a Fidesz-szavazók 86%-a látott komoly veszélyt, a Jobbik-szavazóknak pedig 74%-a. A magyar jobboldalnak a félelem lett a hatékonyabb fegyvere “A magyarországi Fidesz szavazó számára Orbán Viktor a magányos hős, aki megment bennünket mindentől: Sorostól, Brüsszeltől, ENSZ-től és legfőképpen a beözönlő migránsok millióitól.” írta a HVG legutóbbi számában Kőszeg Ferenc.

Ne feledjük, hogy nem volt ez mindig így!

Antall József miniszterelnök 1991-ben a délszláv háború menekültjei befogadása mellett foglalt állást, főpolgármesterként ugyanezt tettem, mikor Szabadka veszélyeztetett polgárainak befogadása után, javaslatomra a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy nagy teljesítményű ivókutat állítunk föl a legnagyobb vajdasági város, Szabadka ivóvízellátásának biztosítására. sose feledjük, hisz mai szemmel különösen büszkék lehetünk arra, hogy a háborús hetekben Jugoszláviából 50 ezer menekülő érkezett Magyarországra, jóval több, mint 2018 előtt bármelyik évben.

Akkor a magyar társadalom még szállást kínált, pénzt, ruhát, takarót gyűjtött (a húgom családja Budaörsön egy szerb értelmiségi családot fogadott be, akik később tovább utaztak Franciaországba). Az együttérzés és szolidaritás politikai kultúrájának Boross Péter vetett véget, amikor kijelentette nem sokkal hivatalba lépése után, hogy „Magyarország megtelt”. A magyar hatóságok a román és szerb határon, az ezt követő első évben egymillió, majd ’95-96-ban több mint félmillió bevándorlási kérelmet utasítottak el. (Kőszeg azt is leírja, hogy a Duna-gate botrány kapcsán feloszlatott III/III-as ügyosztály apparátusának embereit helyezték el a menekültügyi hivatalokban. És minden olyan javaslat megfeneklett, amely arra irányult volna, hogy az eljáró hatóság számára kötelezővé tegyék az elutasítás indoklását.)

 

Kevéssé kapott nyilvánosságot, a késői időpont miatt alig lett hír belőle, hogy két nappal az április 8-i választás előtt a Kúria jogerősen elmarasztalta a magyar államot. A legfőbb bírói fórum végzése megállapította: „Magyarország kormánya megsértette a pártok közötti esélyegyenlőséget azzal, hogy a március 26-i napjától közzétett figyelemfelhívó kampányának stop feliratú, tömött sorokban menekülő migránsokat, menedékkérőket ábrázoló plakátjaival a Fidesz és KDNP jelöltszervezetek választási kampányát erősíti.” A bírói ítélet szerint a plakát alkalmas volt a központi kampányüzenet megjelenítésére. Ám hiába veszített pert, a Fidesz nem távolította el a kifogásolt plakátokat a közterületekről.

Ennek a pernek a politikai tétje jelentős volt. A Kúria lényegében azt mondta, hogy a párt és az állam szavaknak” leginkább összevontan formában van értelme. 2010 óta azt tapasztalhatjuk, hogy egy maffiállamban, a hatalom birtokosai nem tudnak különbséget tenni az államot és a pártokat megillető jogok között. Ezért nem fognak tudni mit kezdeni a Kúria április 6-i ítéletével sem, mely szerint: az állami, illetve önkormányzati szerveknek tartózkodniuk kell attól, hogy a pártok szabad versengésébe beavatkozzanak”. A választó számára persze ettől még nyilvánvaló marad, hogy a demokrácia akkor működik normálisan és egészségesen, ha a politikai sokféleségre és a pártok politikai küzdelemben való esélyegyenlőségére épül. Épp ezért kampányok idején a kormányok legfőbb feladata, olyan jogi keretek kialakítása, amelyek garantálják az állam semlegességét

“Hatszáz éve élünk együtt cigányokkal, és mind a mai napig nem tudtuk integrálni őket… Hatszáz év múlva sem jutunk egyről a kettőre”, mondta Orbán Viktor gondolataira rímelve Lázár János. Itt kell kitérnem arra, hogy véleményem szerint az úgynevezett demokratikus ellenzék is felelős a romákkal kapcsolatos szegregáció fennmaradásáért és a mára kialakult helyzetért. Sosem fogom elfelejteni nekik, hogy a hosszú választási kampány során egyetlen fórumot sem tartottak, a romák emancipációját célul kitűző programot sem írtak. Vagy ha mégis, akkor mélyen hallgattak róla. Hozzátenném még, hogy listáikon és egyéni képviselőjelöltjeik között talán egyetlen roma származású jelöltet találhatunk. Nem csoda, hogy a romák, a telepeken aktívan jelenlévő fideszes képviselőkre szavaztak szociális ügyekben a törődés látszatát keltő igéreteiket meghallgatva.

Meggyőződésem, hogy ezen a percepción és kormánypárti beállítódáson változtatni lehetett volna. Számos érvet sorolhatnék, de álljon itt példázatként egyetlen történet. Április másodikán, a Nyomtass te is! terjesztése közben felvételeket készítettem. a szlovák határhoz közel eső Karancsság község cigány telepéről és a háttérben látszó, jó színvonalúan felújított, valószínűleg református templomról, Miközben fotóztam odalépett hozzám egy kamaszkorú, nyilvánvalóan a telepen élő fiatalember és megkérdezte, hogy miben segíthet. Kérésemre rövid idő alatt széthordta a lapot, majd megkérdezte, hogy van-e még belőle, mert szívesen bedobálna példányokat a “magyarok” postaládáiba, brávó válaszoltam, és átadtam még a szamizdat hetilapból 300 példányt. Néhány nappal később Alsószentmárton, Gilvánfa, Decs roma telepein , Pécsett és Szekszárdon, úton és útfélen, a városközpontokban és a telepeken Horváth Aladárral együtt terjesztettük a Nyomtass te is “speciális kiadását”. A kampány két utolsó napját Aladárral töltöttem, aki a lapban közölt felhívásával a választáson való részvételre buzdította a telepeken élőket. Előző nap leesett a létráról, eltörte a kezét és felkötött karral, halk hangon igyekezett mindenkit meggyőzni arról, hogy szükség van rájuk, ne maradjanak otthon és gondolják alaposan végig, hogy mit is kínál valójában nekik a rezsim.

Horváth Aladár, Alsószentmárton, 2018. április 7.

Érthető a másnapos csalódottság, ès az is, hogy beindult a “blame game”, felelősök keresése. De ne feledkezünk meg arról, hogy Budapesten az ellenzék a mandátumok kétharmadát szerezte meg. 18 választókerületből 12-ben a deemokratikus ellenzék jelöltje győzött, Pécsett és Szegeden is és még három további urbánus körzetben sikerült megverni a Fideszt.
Amennyiben az LMP nem zsarolja meg a jelöltjeit ès azok visszalépnek valamennyi számukra nyilvánvalóan esélytelen választókerületekben, akkor a fővárosban további öt mandátumot szerezhettünk volna.

Széles e hazában két különböző politikai kultúra, kétféle értékrend, gondolkodás és életmód él egymás mellett. Ezzel mindig is tisztában voltunk, de talán még soha nem került ennyire éles megvilágításba ez a kétarcúság. Most, amikor az óriási tét, a hatalmas csalódás miatt mindenki a kiutat keresi, biztos fogódzókat, támpontokat kell kutatni. Nem fogok meglepetést kelteni, ha kimondom, hogy Budapestet és a nagyvárosokat tekintem biztos kiindulópontnak

Ugyanakkor Márky-Zay konzevatívokat, liberálisokat és baloldaliakat megszólító kampánya, sikeresen mutatta fel, azt a legmarkásabban Angela Merkel által képviselt európai, kereszténydemokrata politikai platformot, amellyel  jövőre, meg lehet verni, a közelgő európai parlamenti választáson a pöffeszkedő stílust felvett, és vezetőinek vagyoni gyarapodását segítő állampártot.
Április 8. óta az ellenzék holdudvara, a rendszer kritikus értelmiség sem  beszélhet a “dolgok állásáról” egyes, vagy többes szám harmadik személyben.
A kívülálló szerep tarthatatlanná és anakronisztikussá vált.
Tudom, hogy a fórumaink és eszközeink igen korlátozottak, de számos példát tudok sorolni, amelyek mind arról szólnak, hogy vannak ebben az országban olyanok, akik úgy gondolják, hogy nemcsak az arcuk megőrzéséért, de a tetteikért is felelősek. Na jó, nem bírom ki, hogy ne írjak le néhány nevet. Mivel szociológusként a roma kisebbséggel foglalkozom, akikre amúgy az ellenzéki pártok egyikének sem terjedt ki a figyelme, ezért ezen a roppant nehéz terepen dolgozó polgári jogi aktivistákkal Setét Jenővel, Horváth Aladárral, L.Ritók Nórával, valamint Iványi Gáborral kezdeném. De Uszka polgármestereként és a nagyobbrészt romák lakta körzet orvosaként dolgozó Sértő-Radics Istvánt is, az Ámbédkár iskola igazgatójaként működő Derdák Tibort is meg kell említenem. Sértő kevésbé ismert, mint Derdák vagy Ritók, ezért megérdemel itt egy mondatot. Egy mások számára is példát mutatva, egy keresztény hívőkből álló  gyülekezettel együttműködve, minden lehetséges pályázati lehetőséget kihasználva sikerrel dolgoznak a romák emancipációjáért, A parlamenti választási eredményük is példaértékű: Listán az MSZP-Együtt-DK a szavazatok 49.7 százalékát szerezte meg a második helyezett Fidesz-KDNP előtt, mely pártszövetségre, az uszkaiak kevesebb, mint 45 százaléka szavazott, a Jobbik pedig messze lemaradva mögöttük csak 4.1 százalékot kapott.
(A község lakosságának 95 szazeléka roma, a munkaképes korú uszkaiak mintegy 48 százaléka közmunkás.)

Nem tudom, mert lehetetlen felsorolni azon civil aktivisták százainak a neveit, akik a különböző karitatív és polgárjogi szervezetekben, nap, mint nap ugyancsak a romák egyenjogúsításáért küzdenek. Tisztelet és megbecsülés jár nekik, amit a gyűlölet mámorában élő magyar világban nem kapnak meg.
Meg kell itt említenem László L. Jánost, aki kitalálta a Nyomtass te is! szamizdat hetilapot, amit már százezres példányszámban nyomtatunk/nyomtatnak és terjesztünk/ terjesztenek. Hónapok óta együtt dolgozom Jánossal és büszke vagyok rá, hogy segíteni tudok.
Ám sokszor ért csalódás, a Klubrádióban kétszer hangzott el, hogy a lapot terjeszteni délelőtt tízkor, a Vígszínház előtti parkolóból indulunk.
Be is jártuk az országot, minden nagyvárosba és sokszáz kistelepülésre eljutottunk. Ám mégsem voltam egy percig sem elégedett. Kevesebben voltunk, mint ami ebben a rohadtul nehéz helyzetben elvárható lett volna. Főként nyugdíjasok jöttek terjeszteni, és főként a hétvégeken rendszeresen velünk tartott mintegy két tucatnyi egyetemi hallgató és diák.
Április másodikán egyedül jártam végig az észak-magyarországi, Ipoly menti községeket. Roppant érdekes volt több száz emberrel beszélni, ugyanakkor kiábrándító volt megtapasztalni, hogy az ellenzéki képviselőknek csak a plakátja lengedez, még a kisvárosok főterein sincsenek a főtéren standok.
Erősen kasztosodó társadalmunkban, az értelmiség kimondott, vagy kimondatlan fanyalgással fogadta felkéréseinket. Ez rendben is lett volna, ha felmutatnak valamilyen más eszközt, avagy hatékonyabb rezsim kritikus technikát, netán előállnak egy olyan átütő stratégiával, ami előtt fejet kell hajtani, és persze elkezdenek dolgozni érte. De nem így történt.

Amúgy ezt a fajta negligenciát és kívülállást jól ismerem, mintegy tíz éven át nap, mint nap megtapasztaltam. Bizonyára van elképzelésetek arról, hogy a demokratikus ellenzéknek elnevezett mozgalomban hányan lehettünk. Az elhárítás által ránk ragasztott kifejezéssel illetett “kemény mag”, mindössze néhány tucat emberből állt és közel àllt hozzá egy néhány száz főből álló, a III/III-as ügyosztály által “holdudvarnak” titulált baráti kör. Minket, Közép-Kelet Európa kisállamaiban élő embereket, akkor megsegített a történelem, a szovjet birodalom összeomlott. Most nem segítik az ellenzéket történelmi trendek.

De létezik még mozgástér, amely pontosan akkora, mint amekkorát mi magunknak teremtünk.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.